Kórházban

Voltál már lent is, meg fent is, semmi sem állandó. Van, hogy

anno a rossz, és csak orrhossz a jó. Annyi biztos, hogy ott

munkál benned a hit, egyszer mégis csak jobb lesz. Így alszol

el, és így is ébredsz. Hisz köt reményed örök bilincse, s hajt hasz-

nának kincse. S érzed is rendre, hogy nincs szívednek csendje.

Igen, veszély a sors. és szeszély. Gyűlölj-e, szeres-e, és balsors-e,

-------------------------

vagy szerencse? Napra, éj, játszik veled a szenvedély. Taposó

foglya vagy a napok malmának. Nincs vége a vágynak, míg ne-

ki nem esel az ágynak. Egyszer csak megcsap valami baljós gon-

dolat, amit végnek is neveznek, és átengeded magad ennek az

érzésnek. Igen, a vész lassan megfogan ereid talaján. A mész

komótosan, de lerakódik szívednek falán. Majd aztán az oko-

-------------------------

sok ennek okán bölcs tanácsokat adnak. Tölts a levegőn sokat,

kerüld a zsírosokat. Sőt ezután már csak pirulákra költs. Tudva

az időt, megkondul benned a vész harangja, és te erre a belső

hangra figyelsz. Mint riadt gyermek magadba zuhansz. Egyre

többen együtt éreznek veled; sőt egy ideig sajnálnak is. Segíteni

akarnak. Ilyenkor már nyilvánvaló az ok, és az önmarcangolás is

-------------------------

sok. Azon kapod magad, hogy idegesítenek a fellengzős dolgok,

a Macska Jancsik, az égi és földi sémák, és a csacska antik té-

mák. Soványabb a szebb, vagy inkább a teltebb? Sok-e a több,

vagy a kevesebb? Az idősebb a butább, vagy inkább a fiatalabb

a sutább? És, ha tágul a világ, akkor sűrűbb-e vagy ritkább? Az

egón innen, és az egón túl. Ott dúl az engem hosszába vágtak,

-------------------------

engem altattak, engem meg hibernáltak, a műtétek, és a kórházi

étek. Fárasztanak a hazulról hozott Feszty képek. Aggaszt a né-

ma, mikor ha harsányan énekel. Zsibbaszt a béna, amikor letér-

depel, és az is untat, hogy szivárványt fest a színvak. Igen, mert

engem már csupán csak egy dolog érdekel … Csak, az hogy a

fejemből kilássak, és ebből a farkasveremből végre kimásszak.