Mint ahogy bokros dolgok közt álomköd
babrál, mint ki
éjszakát vaklál fehér botos napnál, úgy vagyok én most
botor magammal, sok babonámmal, vakhitem világával.
Már nem vagyok biztos felőle, hogy ki földbe vet magot,
nem olyan-e, mint, aki tengerbe ejt semmi kis kavicsot,
-------------------------------------------
azt remélve, hogy egyszer majd onnan kinőve hegy lesz
belőle. S, ha mégis tenger hulláma fölé emelkedne mesz-
sze, vajon elég lesz-e eszem fénye a zsolozsmás homály
templomában? Segít-e imám lámpa világa eligazodni la-
birintusában? Kitart-e hitem, szívem, és kezem, ereje, hogy
-------------------------------------------
rávéssem a bazalt homlokára, volt falka létezésem balga
vonalkáit, dőre kétkedésem suta rovátkáit az örökkévaló-
ság sziklafalára? Hogy, mint fontos üzenetet átadja a jö-
vő soros postása, s mint gondos mester a titkos anyagot
megőrizze az okos ember emlékezetének az idő rostája.
éjszakát vaklál fehér botos napnál, úgy vagyok én most
botor magammal, sok babonámmal, vakhitem világával.
Már nem vagyok biztos felőle, hogy ki földbe vet magot,
nem olyan-e, mint, aki tengerbe ejt semmi kis kavicsot,
-------------------------------------------
azt remélve, hogy egyszer majd onnan kinőve hegy lesz
belőle. S, ha mégis tenger hulláma fölé emelkedne mesz-
sze, vajon elég lesz-e eszem fénye a zsolozsmás homály
templomában? Segít-e imám lámpa világa eligazodni la-
birintusában? Kitart-e hitem, szívem, és kezem, ereje, hogy
-------------------------------------------
rávéssem a bazalt homlokára, volt falka létezésem balga
vonalkáit, dőre kétkedésem suta rovátkáit az örökkévaló-
ság sziklafalára? Hogy, mint fontos üzenetet átadja a jö-
vő soros postása, s mint gondos mester a titkos anyagot
megőrizze az okos ember emlékezetének az idő rostája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése