Alvászavar

Bárcsak véremmé lennének a szavak, ... és úgy jönnének a
verssorok végére a rímek, ahogy a múlt iszapjából törnek az
éjszaka felszínére az élmények, és a tegnap képzetek. Rossz
alvó vagyok, ... sokszor arra ébredek álomkóros portás, hogy
fontos üzenetet hozott a postás. Az ágy szélén az ébrenlét,
és az alvás küszöbén bóbiskolok, vélvén jobb, ha felbontom
a borítékot. Akkor ott, minden olyan világos és tiszta. Nyilván
--------------------------
ebben a hitvány állapotban csak annyi a valós, hogy álmos
vagyok, és kába. De akkor ott annyira valóságos, mintha a
kóperta tartalma meg lenne írva, csak el kell olvasni. Világos,
hogy nekem szól az üzenet, hiszen látom rajta a nevemet, s a
címemet. Ilyenkor úgy zsibongnak, csapongnak a képzetek,
úgy zsong az agy, ... ahogy a vad méhek rajzanak. Persze ez
teljesen felesleges, fárasztó, és pimasz dolog. Emiatt mindig
--------------------------
is csodáltam azokat, akik nyugodtan alszanak. Ezek az Isten
teremtmények joggal vehetnék az alvást égi adománynak, és
okkal, mert ők a kiválasztottak, ők a szerencsések. Nem bán-
nám, ha egyszer már végre ... hozzám is kegyes lenne az ég,
vagy valamiféle álom istenség csodát tenne. És talán akkor
lennék én igazán nyertes, ha a múlt napokkal, aztán a holna-
pokkal, de főképp, és minél elébb önmagammal békélnék meg.