Madáretetés

Mikor, ha fagyként a szürke pára ráül a téli tájra, űzött ma-

dársereg települ a városszéli bokrokra, fákra. Ide menekül

rendre a füttyös népség, szélként idesodorja őket az éhség

a füstös kertekbe. Jöttükre, dalárda röptükre elfajzott roko-

nok fogadják az ijedteket. Gonosz szarkahad, konok városi

--------------------------------------------------

varjak, csibész verébcsapat, köszönti az éneklőket. Ezek a

tisztesség világából jött becsület lények itt gyötrődnek riad-

tan a dörzsölt banditák, és egyéb maffiák közt osztozva a

kevéske jóban, fázósan tipegnek a külvárosi a hóban. Teg-

nap elverni éhüket, bőséges terítéket kaptak kint a kertben.

--------------------------------------------------

Áldást osztó személyem köré gyűltek mind a környékiek.

A víg nyítnikék család tavaszt prédikált, bár aznap még hó

szitált. Szép beszéd mondták erre a cinkék. Hála misét celeb-

ráltak a tengelicék, aztán a vadgalambok közül néhány jól

lakott példány vasárnapot turbékolt fent a fán. Eközben lent

--------------------------------------------------

az apró népség, és a maró éhség éberen civódott a kiszórt

élelem maradékán. Remény szavukra, vétlen bajukra, míg

az el nem fogyott végig csak etettem őket. Újra és újra ma-

got vetettem erre az éhe nagy téli bolygóra. Mígnem déli ha-

rangszóra mind egy szemig kiszórtam nekik a fagyott hóra.