Korábban istenimádó fóbiámban sokszor jártam az Úr templo-
mában. Ott álltam benn én, a gyermeki lény, az Úr szolgája a
tömjén illatú szentmisén. Döbbenten konstatáltam. miként tör át
a fény ablaka katedrálüvegén. Szájtátva néztem, hogyan celebrál
misét, miként szór szent áldást fehérre meszelt falai közt. Több-
-----
ször hallani éreztem angyali szavait. Jól kivehetően azt is véltem
hallani, amint rám köszön. Olyan öröm is ért, hogy egészen közel
hajolt, ilyenkor azt hittem, hogy mondani fog valamit. Igen, azt
reméltem mindig, hogy valami nagyon titkos, valami különösen
fontos üzenete van számomra. S bár szólhatott volna, de soha
nem mozdult a szája. Nem méltatott arra, hogy szóljon. Ám kér-
-----
dőre vont. Ilyenkor merően nézett rám, és éles tekintete a szívem
mélyéig hatott. Mostanában bár csupán csak a képzelet szárnyán,
de gyakran járok odahaza, és gyakran gondolok azokra a misein-
ges vasárnapokra, mikor nekem a templomban odahaza, ott Ber-
celen szentmise közben, ünnepi fényben ... megjelent az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése