Egész nap csendben ásóztam a kertben, este fáradtan feküdtem,
de áldón fejemre köd, álom szememre nem jött. Imába kezdtem,
Istent kerestem, ám hiába zörgettem nála. Aligha telt félóra, kint
álltam a fürdőszobában a tükör előtt. Dühösen nyakamba vettem
a törülközőt, vállamra kabátot kaptam s már is teraszon támasz
tottam a korlátot. Ha nem jön a szememre álom, ha csak hánykó-
dom az ágyon nincs más vigaszom, mint a cigaretta. Lassan az or-
-------
romba ivódott a föld szaga. De csak addig érzetem idillnek az éj-
szaka árnyait, amíg az udvarra rá nem ült a hajnali pára. Fázni
kezdtem, igy hát visszamentem a házba. Bent a pizsamát száraz-
ra cseréltem, abban a reményben, hogy hátha elalszom, ledől-
tem az ágyra. Néha, különös pillanatok vannak az életben, olya-
nok adódnak, melyek örökre megmaradnak az ember emlékeze-
tében. Álmodtam, álmomban őszülő fejem az eget súrolta. So-
-------
káig szálltam így, kerengtem messze fenn a magasban. Végül is
eluntam ezt a ritka, Isten adta kegyet. Félkábán szóltam meste-
remnek. – Ó Uram, gyógyítóm, bölcs tanítóm, hála neked, tudok
repülni. tudok a fellegek fölött úszni, csak most már, ha lehet, azt
szeretném tudni, hogy miként tudnék, ... mint mások gond nélkül
aludni. – Hát fiam ebben a dologban én neked nem tudok biztos
tippet adni, mert bizony ezt neked, … magadnak kell megtanulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése