Nőnapi köszöntő

Elsőként anyám köszöntöm, ki korának hajnalán szíve alatt hor-

dott. Anyámat, a glóriást, ki vajúdott, fájdalmat tűrt. A nőt, az

óriást, ki, ha kellett mellém ült, ringatott, őrizte álmomat. Őt, ki

óvott éjt, és nap. Szolgált, ágyamhoz állt, lehúzta lázamat. És,

mesélt, formált, híven dorgált, és dicsért. Az Isten áldja meg őt

ezért. A nőt köszöntöm a másik glóriást, a tanító nőt, aki isko-

lás koromban törvény fölött állt, ki a padok között járt, és szi-

gorba öltözött. Aki azért ütött, mert kerültem az iskolát, s mert

nem tudtam az allegóriát. Tette ezt okkal, és azért is vert jog-

---------

gal, mert így becsületre tanított, emberségre nevelt, és javított.

Figyelemmel kísért, szívemhez beszélt. Az Isten áldja meg őt

ezért. Véreim köszöntöm, a velem egy testvérnőket, kik erősen

a szívemhez nőttek. És köszöntöm a barátnőket vég nélkül,

kiknek barátságuk pajtás bizalommá mélyül. Kik napjaink ba-

ját, sorsuk viharát nyílt ésszel osztják meg. Kik tisztes őstitkot

őriznek. Isten áldja meg ezért őket. A nőt köszöntöm mind, ki-

ket koldusként kérleltem szerelmük ölén, kiknek temérdek kö-

nyörögtem hiúságuk küszöbén. A nőt köszöntőm ki adta, vagy

---------

nem hagyta, de kellette magát, és én, mint rab, ki kócból szívja

a mézet, úgy ittam mindnek édesnek vélt szavát. Kinek, férfi ér-

dek vágyva, térden állva, csúsztam kegyeiért. Az Isten áldja

meg mindőjüket ezért. A nőt köszöntöm, őt, ki egyetlen őrzőm,

önzetlen angyalom. Ki, ha reggel korábban kell, már is vakon

párnáját tapogatom. Úgy érzem, szorítanak a falak, és a plafon

rám szakad. Míg a föld hátát taposom váltig, hűséggel vértez-

ve álig én a halálos ágyig bele kapaszkodom. A nőt köszöntöm,

ki mindent megtesz kedvemért, az Isten áldja meg őt ezért.