Apám itt hagyott minket, elköltözött. Már régóta készülődött, az-
tán lehajtott fejjel megbékélve Istennel, átlépte a küszöböt. El-
ment, csend lett utána. Megrendült a család, különösen anyánk
szenvedte a magányt. Révült szemekkel nézett vissza a múlt idők
világába. Ha rátört hiánya az orra alatt suttogott valamit, a szek-
rényhez botolt, s egy ideig a kopott fehér ingjeit simogatta. Mikor
------
ha tyúkhúslevest főzött, ahogy máskor is szokta a combot Apám
tányérjába rakta - úgy szerette, mondta - aztán ebéd után mind-
két combot a kutya elé dobta. Ahogy teltek a napok, az évek
egyre szótlanabb lett. Hogy elűzze a gondját, csodát remélt, hát-
ha visszajön még. Apránként pókok lepték el a szobák sarkát, és
az egykor volt szép arcát is befonták a ráncok. Hallása, látása is
------
romlott. Kitakarítunk mi magának Édesanyám, mondják nekik a
lányok. Seperjetek ti a magatok portáján, válaszolt rá anyám. Ne
gyertek hozzám többet, ha törődni akartok velem, húzzátok rám
a sárga földet. Máskor meg mosolyog szája, szeme ragyog. Bol-
dog vagyok, hogy jöttetek, mondja, és tárt ajtóval fogadja őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése