Eljött a számvetés ideje. Ritka nap, hogy ne jutna eszem-
be, milyen úton, módon jutottam el ide. Hogyan, és kik-
kel lábaltam el hetven évem határig. Persze könnyen meg
lehet, hogy hamis lesz eszem és repkényes mezőkön szí-
nes lepkékre vadászik. Hamar elszakad az elkopott színes
szövet, és semmi, eldobni való ronggyá válik. Láttam én
---------------
már ilyen kiégett embert, nem is egyet. De remélem nem
így lesz. Akik a múltamra emlékeznek azok ismerik, és tud-
ják a tényeket. Mennyi megélt győzelmes, és vesztes nap,
mennyi örömteli, és keserű pillanat van a hátam mögött.
Ők, a régiek tudják, kik még élnek, ők engem igazolnak.
Nevesen, hogy keresztem cipelve hányszor elestem, meny-
---------------
nyit botoltam. Ők a tanúim, hogy mindig felálltam. Bár nem
volt nekem soha Macska Jancsi segítőm, ördög űzőn simlis
váltig őrzőm, mint sokak mellett ... volt. És bármit hoz Isten
ítéletig az élet, a sors, már nem is lesz a halálos ágyig. És én
büszke vagyok arra is, hogy a megpróbáltatások sosem tör-
tek meg. Nem hagytam, hogy a pogányok, a lélektelen hit-
---------------
vány ebek elvegyék hitemet. Szerencsésnek mondhatom ma-
gam. Annak, hiszen, utam során végig velem volt az Isten, és
talán ennek okán tudtam nyomot hagyni az út porában. És aki
jönni akar utánam, aki követni akar, az tegye, de hamar. Mert
ezen a kvarcban gazdag homokos tájon gyakran erős szél ka-
var. És nagyon hamar be fogja temetni kitaposott csapásom.




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése