Az én fenségem örök, a végtelen hömpölyög ereimben. Higgyétek
el, velem kezdődött itt minden élet, és majd velem is ér véget. El-
árulom nektek így egymás között, hogy az elején még nem voltam
én olyan nagy, és fontos, hisz mindenütt a sötét űr, a Nüx lebegett
vizem fölött. Sajnos, ezekről a hős időkről nem szólnak ősköltemé-
nyek. Bizony erről himnuszok ma sem zengenek. Pedig hát, ha jól
meggondoljátok én életetek része vagyok. Velem öblötítek torko-
----------------
tok, oltjátok szomjatok, általam járja át az étek íze szátok, és én
adok lelket az elemeknek. Belőlem táplálkozik a szél, a kéj, a nap,
s az éj. Belőlem az egymást követő utódok, ember nemzedékek
szüntelen, növények vértelen, állatok bűntelen. s oly sok féle roj-
tok, s bojtok. Hullámom hátán ingó planktonok, úszó hínárok, kú-
szó gyöszények, és ezer eleven nyüzsgő lények. Nekem köszönhe-
tik ragyogó éltüket mind, kik a teremtés elején még csak anyagta-
----------------
lan holtak, még csak gagyogó vak lélek sem voltak. Hát mért néz-
tek át rajtam, mint semmi üvegen. S, ha imádtok, mért szennyez-
tek be engem. És, ha szándékom, ha ajándékom jó és tiszta, csak is
jót szóljatok rólam szikkadt szivek, imát mondjatok tikkadt szájak.
Zsongjatok, költeményeket, ünnepi éneket. Ódát zengjetek érettem,
hisz az én fenségem örök, ... a végtelen hömpölyög ereimben. Igen,
hiszen nincs más törvény, és nincs más remény, mint én, és az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése