Álmatlan éjszakák fényre gyúlt csillagai közt úgy száll a múlt, mi-
ként ék alak lármás ég alatt csapzott had, vadlúd csapat. S mint
őszi nap, borígéret sorok fölött, tömött szőlő táblák fölött köröz
éhségtől űzött seregély csapat. Nem tudom, hogy írjam le, hogy
véssem papírra, ... milyen büntetést mért rám a magasságos Úr
álmatlanságom okán. Mért borul rám a birka bégetésű ég, ami-
---------------
kor aludni szeretnék ... Mikor ha emberi számítások szerint már
rég mély álomban lehetnék. De nem, mert ezer ismerős kép, és
ősemlék gyanánt csap le rám a fáradt éjszaka, de az oly biztosan,
mint a zöld kültelkek fölött szálló pesti pára, és a gőzölgő kora es-
ti Föld szaga. És az is bizonyos, hogy ilyenkor én már aludni nem
tudok. És amíg a vén templom tornyok fedele alól bölcsnek mon-
---------------
dott baglyok huhognak én még a szemem is lehunyom, és a fülem
is bedugom. Vakon, hogy ne lássam, ne halljam ezeket a felborzolt
tollú bűnözőket. Már nagyon unom, és a pokolba kívánom őket, de
ezek itt tollászkodnak, virradatig itt susognak. Megkopott múlttal
mohos történeteket, bolyhos ázalék emlékeket huhognak ... Míg én
hajnalig dühöngök a dúlt agyú éjszaka fényre gyúlt csillagai között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése