Ifjanti dőreség

Nem azért, mert a szót szeretném szaporítani, de nekem mindig

mindenről eszembe jut valami, és az is újabb történetével ver szeget
a fejembe. Persze sokszor nem is magamért, hanem az igazságért
akarom elmondani. Hogy törékeny ablakon ne zörgess, hogy vad
csalitban ne csörtess! És, ha hajt téged az ész, vakon tapos a ha-
szon, a pénz ezért a járt utat járatlanért el ne hagyd! Semmilyen
----------------------
ürüggyel ne hagyd becsapni,  csapdába csalnimagad! Az égre sze-

retném felírni, eljön az idő, mikor egy hosszú nap után bedagad a

ábad és, ha reggel még bő is, de estére szorít a cipő. Befelé forduló

szemmel nézel visszafelé. A megmaradt őszhajad szeretnéd kitépni.
Ebbe nem kellett volna belemenni. Istenem hányszor elmondták
----------------------
nekem még ifjan, intőn, és hányan. Ne rohanj fiam! És, ha a fáradt
napra, zsibbadt éjszaka jő, ha kevés a pihenő, úgy a zord idő vál-
ladra, görnyedő hátadra hamar keresztet ácsol. Ott bent kopácsol
a mészben szegény csontjaidban, ott kavar tagjaidban a fájdalom.
----------------------
Bizony egészen mélyen kapar majd, és nagyon. Ezt ifjú koromban
sokszor hallottam, de mindig kétkedve fogadtam. Ugyan már balga
idomár beszéd, csupa piszlicsár bölcsesség. Nehogy már az öregek
mondják meg, hogy mi a jó nekem, és hogy mikor, mit kell tennem.