Virágok közt

Rég látott virágok; pitypangok, kamillák, pipacsok!
Eljöttem ide hozzátok én városi gyengén látó, vén
zarándok. Itt járva köztetek, itt látva titeket szívem
torkomban dobog. Kicsit zavarban is vagyok, mert
elfeledtem az illemet, de előbb téged köszöntelek,
---------------
piros szárnyú bíbor palást. Téged, tűzszínű pirka-
dat, te csodás pipacsvirág. Tárd ki álom szép szár-
nyadat, hagy szálljak szélhátán veled én is, és ál-
talad. Fogadj be életem vigasz elixírje, adj szívem-
nek békét, és tisztulást! És te, önmagam tükörképe,
te kék lelkű beszédes világ, mi mintha titok testvé-
---------------
rek volnánk búzavirág ... De aztán rossz néven ne
vedd ám, ha magamhoz veszem békítő rezgésed
nyugalmát. A bőröm alatt viszem magammal haza.
És te tiszta lelkű gondűző kamilla, te üde muzsika
oldozz fel buta bűneim, istenkáromló terheim alól.
Szabadíts meg az intrika bojtorján töviseitől, és min-
---------------
den rám ragadt urbánus gonosztól. És titeket is ar-
ra kérlek bíborvörös, aranysárga, s szép ég kék szí-
nek, és minden színek szivárvány kavalkádja, hogy
segítsetek az én hozzátok menekült vén szívemnek.
Nyújtsatok kezet a vak anyag markából, a hallgatag
kövek szorításából kiszabadult koldus reszketegnek.