55-ben még javában dúlt a beszolgáltatás. A párt tervei, a hata-
lom erőszak szervei miatt a túlkapás úgy elfajult, hogy elapad-
tak az élelem készletek. Sokat kuláknak bélyegeztek. Üresek
lettek a kamrák, a
padlások. Család éheztek. Április
másodi-
kán anyám beállított
a sorba. Jubileum ünnepére: rizs, kenyér,
-----------------
liszt, petróleum érkezett a boltba. Odahaza este a Szabad Euró-
pa hangja recsegett az elnyomásról. Másnap az iskolába esve
fent lobogott a kommunista zászló. A tantermekben bent kórus-
ban zengett a szocializmus dala az ifjúság szájából. "Mint a mó-
kus fenn a fán, az úttörő oly vidám, ajkáról
sosem fogy a nóta”.
-----------------
Azon napon egy megbízott párthű intellektus az iskolaudvaron
azt szavalta nékünk, hogy hazánk a szocializmus útjára lépett,
és, hogy Rákosi a vezérünk. Hideg eső esett,
áztam. Néztem az
áprilisi eget, fáztam. Csak néhány kulcsszót jegyeztem meg. Az
ügyeletes elvtárs ezeket harsogta; ... szocializmus, párt, kulák,
és Rákosi atyánk a mi nagy vezérünk. Persze ezt már odahaza
-----------------
apánk is elmondta nekünk. Kuss a nevünk, ... be kell fogni a
szánk! Így lett nekem kék nyakkendőm azon a "szép" áprilisi
napon, és fehér ingem az iskolaudvaron. Éljen a párt, és a ve-
zér! Én a parittyás kutya pecér, néhány
kaviccsal, és újságpa-
pírba csavart kenyérrel a zsebemben fáztam, s azon tűnődtem,
árthatok-e apámnak, ha az iskola tövében benn a templomban
-----------------
vasárnap, nem ebben a hacukában misézem. Aztán lassan liba-
bőrös lettem a pajtások között. És nem csak én voltam alul öltö-
zött. Jó volt bemenni a fűtött osztályba, ahol a katedra fölött ló-
gott vezérünk képe. Fent virított a falon hazánk kopasz vezére.
Mi meg ott csiviteltünk alatta gondtalan, mi, az ő vidám fecske
népe. Csakhogy én gyermek-boldogan is mindig éhes voltam.
-----------------
Folyton a Szerencsi
csokoládégyárra, a Berceli
hangya, és a hen-
tes boltra gondoltam. Ha majd nagy leszek, odamegyek dolgozni.
Csak erre tudtam gondolni. Ilyenkor mindig mélyen Rákosi sze-
mébe néztem, és látni véltem, amint
pártunk kopasz vezére rám
kacsint ... Persze eközben eszembe jutott
az is a családra nézve,
hogy anyám megint nem kent zsírt
a kevéske csupasz kenyérre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése