Jártál-e ott, hol Trianon után a
hatalom lábbal tiporja az embe-
ri jogokat. Átkelve a határon
trágár komisszárok váratnak, meg-
aláznak. Láttad-e Nagyváradon,
hogy szorítják betonpanelekbe
a honfiakat. Voltál-e Hargita
hegyfokán, a zöld fenyők alatt, hol
a bitorolt föld okán egy szava
sem lehet a székely atyafinak. Pe-
dig a Csik-térség kenyerét eszik azok, kik őket emberszámba
se
--------------------
veszik. Én voltam az Oltnál. A vize tiszta volt még, ittam belőle,
lábam áztattam, úsztam is benne. Télvíz idején ott álltam jegén.
Ott a befagyott Olt vizén karácsony vilia esten ugyanúgy ragyo-
gott rám a Hold, akárcsak, Egerben, Debrecenben, vagy Buda-
pesten. Csodás a Maros vize. A megváltó Messiás arcát véltem
felfedezni benne. Van-e még köztünk olyan itt az ég kék óla
alatt,
--------------------
ki ne tudna róla, mi az, hogy Trianon? Mért nem vallhatja magát
magyarnak, és büszke legénynek egy se Aradon, mért kell, hogy
leszegje fejét a csinos hajadon? Meddig kell még tűrni a magyar-
nak, s semmi hallgatag némának, és sápatag bénának lenni? Ott,
hol sajgó az íny, a fog, és megannyi a kín. Kinek ne hiányozna
itt
levágott keze, csonka lába, s ne fájna a sebzett lelke és szíve tája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése