Örökség

Az idő folyton hátrahagy javunkra valamit, és mindig korára
jellemző módon örökít. Az ember mulandósága örök, persze
az idő folytonossága is. Úgy szól a bölcselet a nagy káoszról,
hogy nincsenek véletlenek, csak folyton ismétlődő rendszerek.
Miknek működése, számunkra ma még megfejthetetlen titkok
halmaza. Mondhatnánk azt is, hogy csupa kódolt üzenetek
jönnek el. Ezek a régi kódok; fények, égi hangok, rezgések,
és a tompa jelek sora, furcsa árnyak, csupa mágnes üzenet
------------------------------------------------
fonalak csomója. Temérdek jel jut el ezekből földi világunkba.
Naponta több ezer "morzejel” mered ránk. Ahogy hetedíziglen
a staféta nemzedékek jönnek el, kik tudattalan analízisben,
álmomban törnek fel. Nem tudom hogy, de folyton kísértenek.
Úgy álmodom őket, mintha ma lennének. Lehetnek bár gyer-
mek lények, éltek akár, mint ifjak, idősek, vének. Mert ők jelen-
valóan léteznek, beköltöztek a fejembe, itt vannak szívemben.
Együtt élek velük, enyémek lettek. Nyíltak, ... és őszinte társak 
------------------------------------------------
Már szinte családtagok. A rokonság örökölt képzet, bárhogy
is nézed a család sorszerű végzet. Olyan, mint a rád hagyott
tárgyi világ. Olyan dolog ez, hogy ami kapott, az neked na-
nyon becses. Lehet bár nyűtt, kopott, de számodra kedves.
Ami másnak értéktelen holmi, az … neked módfelett értékes.
Mondjuk egy szett, vagy egy ebből vett semmi kis részlet. Le-
------------------------------------------------
het ez bár egy leégett gyertyacsonk a szülői házból, akár egy
kedves dísz egy régi, karácsonyfáról. Szerencsés eset, ha egy
komplett herendi porcelán készlet, esetleg egy értékes szekrény.
Vagy egy antik festmény, melyről egyik nénéd, vagy bátyád néz
vissza rád. De eszerint őrizhetsz egy kimustrált edényt régről,
egy megsárgult bibliát nagyanyád kezéből. Te bizony így vigyá-
------------------------------------------------
zod a lyukas lábast is, és csak azért, hogy holnap újra láthasd.
És őrzöd még azt a zöld fazekat is, miből rád muskátli bólogat.
Persze már rég nem jó ez se semmire, de te virágot ültetsz bele.
Netán még szólsz is hozzá, talán még beszélgetsz is vele estelen-
te. Hisz a gondos idő folyton hátrahagy javunkra valamit, és ha
morzsányit is akár, de mindig a korára jellemző módon örökít.