Mint régen, nyári estéken

Mint régen szőlővel benőtt lugason, nyári estéken ült a nyugalom,
úgy szeretnék veled a ház előtt ülni kint, a kis padon. Rád találni,
benned társra, fényre lelni. A múlt poros útját megint újra járni.
Együtt kutatnánk messze tűnt emlékek után. Eltűnődnénk a mán,
a tegnapon. Szorítanám hosszan a kezed, szemedbe néznék, és
megkérdezném, amíg lehet. - Hogy vagy barátom? És mondanám.
- Te aztán semmit sem változtál egy komám! Beszélgetni volna jó
cimborám. Szót váltani; mélázni fontosnak ítélt, és semminek vélt
dolgokon. Nem keresnénk mi a témát, de nem ám, Mert azok,
--------------------------------------------------
mint a nóták, úgy követnék egyik a másikát. Micsoda boldogság
lenne hallani a sok csodát. Te meg csak mondanád nem sietős so-
rát. És vég nélkül, de úgy, hogy ősz fejed beleszédül. Miszerint párt
talált, majd elvált. Most valakivel megint összeállt. - És ő? - Bizony
volt idő, mikor alkoholizált, de már nem iszik, és most permanens
bizakodik. - Hm! ... - Te nem is tudtad? Elköltözött, aztán mégis csak
visszajött. - Ne mondd! - És azt tudtad, ahogy az innen elkerült, az ott
nyomban meg is nősült?. - Na és az unokatesó?  Ó, az meggyógyult,
azóta nyugodt. Ő meg tudod, ahogy öregszik olyan hóbortos, min-
--------------------------------------------------
dent eldugdos. - És az? - Hát az egy mázlista, még is panaszkodik,
pedig nagy a nyugdíja, de elszórja. Annyi mindent szeretnék tudni
cimbora, és neked magamról vallani, mert holnap talán már késő
lesz nekem rólad, vagy neked felőlem hallani. Te drága falum béli
barátom, szívem ifjúsága! Megint, mint régen szőlővel benőtt luga-
son nyári estéken ült a nyugalom, úgy szeretnék veled a ház előtt
ülni kint, a kis padon. És, ha már végképp, és netovább, akkor hát,
mint egykoron boldog gyermekkorom. Én még is csak levetném fá-
radtság sarum, százhoz bemennék házhoz a kapun. Persze ismer-
ve magamat, inkább csak csendesen beköszönnék valamelyik rokon
--------------------------------------------------
kon, vagy egykoron barátcsaládhoz. Ó lélek, el ne kárhozz! Monda-
nám a szokásos szózatot. Rég nem jártam nálatok. És ahogy men-
nék át a kihunyt hamun, talán lenne köztetek olyan is, aki rám kö-
szön, megszólít, netán int, bólint, vagy morog az orra alatt valamit.
Lehet bár faktum, akár eleve elrendelt testámentum. Hogy miként
lenne alkum? ... Azt még nem tudom! De váltig mezítláb szeretnék
menni a falun. Háztól-házig. Menni ... végig az utcákon. Menni a ki-
szabott csapáson, végig a házsorokon. Lábalva át akár izzó parázson,
hogy érezzem, hogy perzseljen, ... hogy ártson, de ne nagyon fájjon.