Vendég van a háznál

Mindenki a maga malmában darál, de, ha vendég van
a háznál, a malom leáll. Ilyenkor derűs lesz az ég, és
még a nap is kisüt, míg így együtt vagyunk. Hisz nincs
lélekemelőbb annál, mikor megbeszélhetjük örömünk,
bánatunk. Előjön, ránk köszön a múlt, hirtelen hozzánk
--------------------------------------------------
simul a jelen, tűz gyúl az emberben. Közös asztalnál
ül fiatal, öreg. Örömtől fénylenek a szemek. A szeretet
melegénél babrál a gondolat. Van, ki családi dolgokról
beszél, vak ki gondokról mesél, vagy játékosan élcelő-
dik, ugrat. Egymásba karolnak a szavak. Felidéződnek
az élmények. A rég múlt, és a tegnap emlékek. Csoda
--------------------------------------------------
történik, ünnepi áhítat. Megérinti egyik lélek a másikat.
Mosolyt varázsol társa arcára. A seb gyógyulni kezd, a
szívekben felenged a jég, múlik a feszültség. Lehull a
maszk, a jelmez. Olyan őszinte lesz az ember, mint egy
felhőtlen gyermek. Újfent derűs lesz, bízni kezd. Persze
egyszer mindennek vége, És, ki az előbb még felhőtlen
--------------------------------------------------
örömben érezte magát, az hirtelen igyekszik innét. Lába
prés, alatta gázpedál, hisz holnap ismét a munka vár. Az
úton még ködlenek az együttlét képek. Majd haza ér, pi-
henni tér, reggel sietve kél. Újfent hajtás, ismét csak tapo-
sás. Beizzadja ingét, törtet, hétrét görnyed. Megint nagy
tempóban darál a malom, őröl, és kezdődik minden elölről.