A liba vágya, és rémálma

Hideg telet gágog Márton deres óljában a zsírjától telt lúd.
Ez a kedves fehér lúd mára már elesett lett, méla, és bús.
Igen, mert a nyáron még a nagy fényes körút dédelgette
vágyát, a csillagos ég, a végtelen Tejút őrizte álmát. De ő
maga is érezte szárnya varázsát. És a jövőre nézve úgy
-------------------------------------------
vélte, hogy hattyú, de rossz esetben is vadlúd lesz belőle.
Volt úgy a meleg kék ég alatt, hogy karcsú szárnyú reptét
még a suta baromfi népség is irigyelte. Sőt néha egy-két
léha irigy kutya is megugatta. Mígnem kora ősz táján úgy
hozta sorsa, hogy koszos kötényében a porta szorgos asz-
-------------------------------------------
szonya egyetlen napot sem mulasztva csatakos kukorica
szemekkel tömködte. Aztán a gazdaportán őkelme hattyú
helyett mégiscsak liba lett. Elszállt, odalett a fehér gúnár
vándormadár álma. Azóta bús, hisz nincs többé messze út.
Csak a kendermagos tyúk, na meg a portaőre, a pőre nya-
-------------------------------------------
kas vörös kakas maradt meg számára, meg egy csahos
kutya. Nagy kár, vándormadár vágya nem teljesült. A volt
karcsú lúd, ma már tipeg, elhízott liba lett, kinek álma rossz,
lúdbőrös lesz tőle. Fél, hogy egy bosszúra éhes gonoszem-
ber egy véres reggel, tepsibe rakja, és sült liba lesz belőle.