Pletyka

De jó, hogy a szél utamba hozott. Te tudod, hogy én sosem
pletykálkodom. Nekem ez nem szokásom. De, ha van időd,
akkor ezt elmondom neked. Aztán nehogy elmeséld ám va-
lakinek. - Ugyan már, soha senkinek! - Képzeld el a Julis új-
ságolta, hogy a Maris a saját szememével látta, hogy fényes
--------------------------------------------------
nappal ... Úgy bizony a szemérmetlen, fényes nappal. - Na,
és kivel? - Hát azzal a maga fajtájú gazzal. - Még ilyet, és te
ezt el is hiszed? - Már mért ne hinném. - Mert az, már kint él
Angliában. - Na és, akkor mi van, azóta, akár haza is jöhetett
a szerencsétlen. - Az igaz, de minek, és kihez, hiszen utána
ment az egész család. - Na hát! - Négy éve már, hogy kint élnek
--------------------------------------------------

a szigeteken. És csak vonulnak nap, nap után a Dunán innen,

és aTiszán túl a nagy skandalum fellegek. Igen, mert szüksé-

ges a narkotikum ... És, ha a "hírt” nem hallgatod meg, azzal
bíz sokat veszítesz. Igen, hiszen a pletyka út az értelemhez, út

a szívhez. A pletyka olyan balzsam, mi ingyen van. Általa lel-
künk összeér, és úgy kell az embernek, mint egy falás kenyér.