Amikor összecsapnak felettem a
hullámok, amikor a magam
erejéből úszni már nem tudok, ilyenkor ijedten
kapaszkodok
sásba, nádba, s ár sodorta mentőövem fába. És nem csak
azért csapkodok csökönyösen, hogy
föveny partot érjek, ha-
nem azért is, hogy érted, magamnak, én neked
megmaradjak.
-------------------------------------------------------
Mikor sok a bajom, mikor muszáj
beléd kapaszkodnom, mert
már csak te segíthetsz, én olyan biztos vagyok benned,
mint
mikor a saját kezem fogom fohászra egybe. És olyan hittel,
olyan reménnyel, kulcsolom imára
össze, ahogy a fényre for-
gó napraforgó gyökeret ereszt a
földbe. Én,
bízom az
erődbe.
-------------------------------------------------------
Nekem a te szíved jósága
ad
hitet
drága lélek. Én
abból élek,
ha az enyém már elfogyott. Te feledtetted velem eleddig is a
bajt, s a sok édestestvére gondot, mindazt,
amit egy-egy
zű-
rös nap estére rám rakott. Hazatérve
mindig a te erőd törölte
le homlokom, és lelkem tájára nőtt sok
ráncot, s a bús redőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése