Enyéim közt, odahaza

Ácsingó kicsi kíváncsi gyermek várja úgy az ajándékot, ahogy

én várom a napot. Vágyom, hogy otthoni ég alatt volt barát, ve-

lem egy játszótárs megint visszaköszönjön rám. Csak nem bűn
tán a remény, hogy otthon féltekén, Tisza táján örömálmom int
vissza. Mind, kik enyéim ott, hazaszérűn látni fogom őket újra.

------------------------------------------------------------

Jó lesz békéjüket szívembe érkezni, ... jót tesz ereimben vérüket
érezni. Öröm lesz felismerni, s magamba inni testvér fényüket.

Kedvesen rá szólni ... Nem hiszek a szememnek! Te nagy paj-

kos gyermek, gyere csak, hagy fogjam meg kezed! Ó te roha-

nó évek sora, mi lett veled azóta, mondd!? Ne húzódzkodj, ne

légy már ilyen bigott, szemérmes! Gyere közelebb, és engedd,

------------------------------------------------------------

hogy megöleljelek. Rég volt, mikor láttalak, de te még most is

olyan jól tartod magad. Ne vedd zokon drága rokon, hogy így

bizalmaskodom veled. De, hogy van a testvéred, na és a csa-

ládod? Mennyi örömöt adnak ők számodra, na persze gondot

is, és okkal. Egyébként is joggal lehetnek büszkék terád. Aztán

mondd, van-e már unokád? Na és hány? Te jó ég! ... Van róluk

---------------------------------------------------------

fénykép? Nahát, milyen csodás mind, és milyen szép, de me-

sélj még tovább! Beszélj te hős! Büszke vagyok rád. Te őskor

óta bokor kötelék, te közös vér, ismerős homlok, rokon száj

mondjad még. Ácsingó kicsi, kíváncsi gyermek várja úgy az

ajándékot, ahogy én várom a napot. Vágyom, otthoni ég alatt
lehet rokon-klán egy-vér velem tán, hogy visszaköszönjön rám.