Tél búcsúztató

Búcsúzunk tőled hideg mániás tél testvér. Hinnéd, te fe-

fehér libériás, gondolnád, hogy milyen mélyen szíven ütött

minket a te nagy tragédiád? Érzed a kötést, ezt a hátbor-

zongató jeges kémiát? Érezned kell, mert hónapokon át

embert próbálóan közös volt sorsunk, egy volt a gondunk.

-----------------------------------------
Egy, ... hiszen veled feküdtünk hófelleg estéken, veled

keltünk hideg reggeleken. Tudjuk, hogyan vacogtatta

metsző szél a fagyot-dédelgető szádban fogaid sorát. Át-

éltük a ránk virradt hajnalok vad viharát, és mindent, mi

ezzel járt. Mind, a te hideg természetedből jövő "áldást",

a deréknyilallást, és az idegzsábás fájdalmak nyűgét, és

-----------------------------------------
más ebből eredő küszködés ágbogát. Bizony nagyon mély

nyomot hagyott bennünk, sokszor fájt, sőt még most is fáj

számos jégvirág traumád. Magunkba szálltan érted imád-

kozunk. Rád emlékezünk most. Szeretettel terád, mikor fel-

idézzük rideg, hányatott életed poklát. Még itt fog minket a

télenyészet, az elfogyó, lassan olvadó jégfogság. Dermed-

-----------------------------------------
ten állunk deres lehelet tetemed felett. Megtörten, fagytól

sebzetten tesszük le rád a kegyelet koszorúját. Talán hal-

lod is a túlvilág ködszitás kendőjén át, amint hálaimát mon-

dunk éretted. Itt még hideg kék az ég fölöttünk, és hófehér

szikrákat szór köröttünk a télbodros lég, de fagyos könnyed,

a jég már olvadni látszik. Köszönet neked hős őstermészet.

-----------------------------------------
Búcsút intünk nektek téli színek, csituljatok, és szűnjetek ó-

lom szürkék, aludjatok ti hideg kék, és szunnyadjatok ti is hó-

fehérek. Ne halljuk jajaitok! Fogadjon be titeket a nyugalmat

termő jóság, ringasson mindőtöket a derűt teremtő valóság.

És ti kikelet nyitány, örömszárny angyalok vidám tavaszt hoz-

zatok végre, és ragyogva szikrázó napot pingáljatok az égre.