Már napok óta nézem

Már napok óta nézem az ütött, kopott képet.

Rajta; fekete-fehér homállyal a berceli révet.

A kancsal múlt rostáján próbálom felfedni,

kik lehetnek a kompon. Nem tudom hogyan,

mi módon, de ezen a misztikus ponton, a

kinyílt idő résén át valaki int. Mikor közel

megyek hozzá, rám kacsint. Majd cserfes,

---------------------------------------------

bizalmasan hangon mondom; ... Itt, ezen

a kompon  dolgozott apánk éveken át.

Váltott műszakba járt. Észre sem veszem,

kéretlen, megered a nyelvem. Tudja olyan

napokon, mikor a hidast húzta, ide déli harang-
szóra a család egy valamelyik soros tagja az

ebédet hozta. Földjeink Tiszán túli nadrágszíj

---------------------------------------------
parcellák; löszös-agyag-ölükben: krumpli,

tengeri, mák. Mikor a szükséges tennivalók

mellett menni kellett, úgy hajnal tájt gondos

készülődés morgott a szekér körül. Apám

babrált, ahogy szokott, egyedül. A szekér-

derékba rakva eke, borona ekekapa. Úgy,
ahogy a szükség taposta munka rendje
---------------------------------------------
hozta, de akárhogy is módolta tervét, már a

feljövőnap cirógatta a Tisza tetejét, mire a két

csámpás üszővel a folyóhoz ért. A komp acél-

sodrású kötélfonalán haladt. A Tisza ez alatt

a hidas oldalát mosva, szelíd hullám habjaival

ringatta szét a buborék iszapkönyvtárából fel-

jövő mesét. Mire Földházi Jani bácsi a túlparton

---------------------------------------------

kikötött a tengerreményű folyó titka vérembe

költözött. Úgy zümmögtek a mesék ereim csa-

pásán, mint szorgos méhecskék a kaptár falán.

Aztán, haza jövet este, vagy inkább késő dél-

után a kötelező mosakodás és templomi ruha

után még mindig csak zsongtak, ott zsibongtak

bennem a Gondos tisztelendő úr tartotta litánián.