Egy megsárgult kép gyanánt jutott eszembe
... Remélem
nem veszed jajként szívedre, ha most
elmondom neked
barátom, ha megosztom veled a képbe zárt
talányt, a rég
feledésnek vélt gyermekkori magányt,
ámbár lehet, hogy
te már másképp érzékeled az arányt ...
Kérlek emlékezz!
Őszintén ítéld meg, hisz, mint én, te is
jártál ott cimborám.
Nevesen; Száraz mester úr műhelyében,
ott, hol annak
idején óriás keretezett tükör lógott
falán, és bizony milyen a
gyermekérzet, ha várakozás közben előtör
a képzet, velem
---------------------------------------------------
ugyanis többször megesett, hogy a nagy
keretes tükör felett
sok glóriás angyal repdesett. Alatta
munkaeszközül csontból
faragott sűrű, és ritka fogú fésű
sorakozott. A mester kicsit,
és nagyot egyaránt pedáns fehér köpenyben
fogadott, úgy,
mint a tiszta, csinos rendelőkben az
orvosok. Kezében
kellékül nagybecsű ollója csettegett, és
amikor nyírt, akkor
kezében, ha meg kérdezett, akkor a
rendezett gyors eszű
fejében rejtezett a vendégbeszéltető
borbély művészet.
Ritkán szólt, és keveset, de fodrász
műhelyében, meg
---------------------------------------------------
tág bűvkörében, megnyíltak mind a
hozzájáró hű szívek.
Gyóntató székében sok bús homlok
kisimult. Emlékszem,
fitten, megújult hitben állt fel innen a
vendég. És én még
arra is emlékszem, hogy vágyott
szentélyében legfőbb
szentség a pacsmag illata volt, ami, mint
szertartás kivált,
és leginkább borotváláshoz járt. A hab, a
szappan szag,
úgy szállt fodrászterében, mint templom
éterében vasárnap
az imádság hangja, és a tömjén illata.
Egy szóval tetszett
Laci bácsi borbély komfortja, és bizarr
mód izgatott fodrász
---------------------------------------------------
mesterségének fortélya. Szerettem őt,
mint sok gyermek,
kiktől nem, vagy alig kérdeztek, de nála
ott, mind megnyíltak
a némának hitt vermek. Neki még a távoli
vidéket járó lelkek
is nyílt szívvel, és ésszel meséltek.
Nála, mint Krisztus előtt
mozdultak az öreg mohával benőtt
szószátyár kövek, úgy
indultak meg itt mind a népek. Vallott
itt világot látó agg, okos
Istent imádó fehér botos vak, és gyóntató
reverendás pap.
Tanúságot adott hamis kártyás bugris,
házaló vigéc, de még
a néma is. És volt közülük olyan is,
ki nőtlen, és felhőtlen víg
húrt pengett, s volt, ki nős karénekes, s
bús hangokat zengett.
--------------------------------------------------
Műhelyében fogász, szóhoz értő jogász,
nyájat őrző juhász,
és emberpalántákat javító, gyermektanító
derült. Fedele alatt
összegyűlt a tudatlan, s a jól értesült,
és ült itt mindenféle
lélek, kit anya szült. Vallott sok száz
becsületre esküdt helybéli
szóláz, kik közül már legtöbb, a szegény
jó apámmal együtt
mennybéli magasságban nótáz. Csodáltam a
mester úrt,
ritkán szólt, és keveset, ki, ha
vendéghez nyúlt, furtonfurt
csak kérdezett, és, amíg nagy varázs
ollójával csettegett,
megnyíltak gyóntató székében mind a
hozzájáró hű szívek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése